Azt mindenki jól tudja, hogy vigyáznunk kell fizikai egészségünkre, arról azonban kevés szó esik, hogy érzelmi egészségünk éppoly fontos. Cikkünkben bemutatjuk, hogy érhetjük el az érzelmi jólétet 12 lépésben.

Barátkozzunk! Ismerkedjünk, legyünk nyitottak új kapcsolatok kialakítására, mivel érzelmi egészségünkhöz rengeteg emberre van szükségünk. Minél több szociális támogatásunk van, annál boldogabbak vagyunk. Ugyanakkor az emberekre azért is van szükségünk, hogy ellenőrizzük és megosszunk gondolatainkat velük, ezzel elkerülve a merevséget. Mert ugye minél többet vagyunk egyedül, annál kevesebb impulzus és, és annál furcsábbá válunk.

Élvezzük az egyedüllétet! Ez a pont első hallásra úgy tűnhet, ellentmond az előzőnek, de valójában kiegészíti azt. Némi elszigeteltség és egyedüllét kifejezetten egészséges. Nem csak a külvilágra, hanem magunkra is figyelnünk kell időnként. Szánjunk naponta pár percet arra, hogy minden zajt és gondot kikapcsolva belsőnkre koncentrálunk. Ez lehet reggelente az autóban, de akár az esti fürdőzés közben is.

Törekedjünk a fittségre! Ez persze nem azt jelenti, hogy most azonnal kezdjünk intenzív edzésbe, hanem azt, hogy törődjünk fizikai egészségünkkel is. Bizonyított, hogy a sport kedélyjavító hatású, és pozitív energiával tölt fel. Nem véletlen a mondás: ép testben, ép lélek.

Kényeztessük magunkat! Itt most nem a féktelen dorbézolás a cél, hanem az, hogy szánjunk magunkra is időt. A mindennapi teendők miatt hajlamosak vagyunk rá, hogy saját élvezetünket figyelmen kívül hagyjuk. Pedig egy kényeztető masszázs, vagy egy könnyű esti koccintás a barátokkal már megteszi a kívánt hatást. Ne feledjük, saját “önző” örömünk is fontos része érzelmi egyensúlyunknak.

Találjuk meg szenvedélyünket! Nem mindenki születik úgy, hogy tudja, mi a feladata az életben. Ha számunkra sem világos még, nem kell elkeserednünk. Kezdjük inkább kicsiben! Írjuk össze, mik azok a dolgok, melyeket feltétlen szeretnénk még kipróbálni mielőtt meghalunk. Ha az első listánk nem sikerül inspirálóan, írjunk újat. Meg fogjuk látni, mik azok a dolgok, melyek visszatérnek!

Számoljunk a problémákkal! Ahelyett, hogy azt várjuk, minden simán alakuljon, készüljünk fel az esetleges problémákra is. Persze nem szabad átesnünk a ló túlsó oldalára, de figyelembe kell vennünk, hogy nem történhet minden zökkenőmentesen.

Keressük az építő kritikát! Sokszor nem lehetünk benne biztosak, vajon jól viselkedünk-e másokkal, vagy jól végezzük-e a munkánkat. Ha viszont sokat agyalunk azon, vajon mások milyennek értékelnek minket, az szintén nem tesz jót. Ha nem vagyunk benne biztosak, milyennek látnak, kérdezzünk rá bátran! Sok  felesleges aggodalomtól foszthatjuk meg magunkat így, és rengeteget tanulhatunk magunkról.

Merjünk kockáztatni! Ha sosem lépünk ki komfortzónánkból, akkor sikerélményeink sem lesznek olyan erőteljesek. Vállaljunk időnként kockázatot, mert ha sikerre visszük az adott dolgot, a megelégedettség magabiztosabbá tesz

Osszuk meg sikerünket! Ha eredményeinket és sikereinket megosztjuk környezetünkkel, érzelmi egészségünket támogatjuk, hiszen önértékelésünket építjük. Ha azonban irigyen féltjük másoktól, azzal nem építjük önbizalmunkat, hanem csak arra hagyatkozunk, amink van.

Ne szégyelljünk segítséget kérni! Mindenki életében bekövetkezhet olyan dolog, amitől annyira elbizonytalanodik, hogy más segítségére szorul. És ehhez még csak nem is kell gyengének, vagy különösebben problémásnak lenni! Ha úgy érezzük nem boldogulunk, keressünk segítséget. Nem feltétlenül kell egyből pszichológushoz rohanni, elképzelhető, hogy számunkra a kineziológia, vagy a mentálhigiénés tanácsadás jelenti a megfelelő segítséget.

Írjuk le! Azonosítsuk be félelmeinket, és vessük őket papírra. Ha leírjuk problémáinkat, azok már nem tűnnek olyan súlyosnak, mert a felszínre kerülnek. Erejüket vesztik, hiszen papírra vetett szavakká válnak.

Óvakodjunk az energiavámpíroktól! Biztosan mindannyian ismerünk olyat, akinek sosem áll be a szája, folyton panaszkodik, hisztériázik, akaratosan erőlteti a gyakori találkozókat, és ez rengeteg energiát vesz el tőlünk. Igen, az ilyen emberek valóban elszívják az erőnket, úgyhogy kedvesen, de határozottan le kell őket építeni. Ugyanez az energiaelszívás jellemzi korunk leghasználatosabb berendezéseit is: a számítógép, a mobiltelefon, a laptop, mind-mind csökkentik energiaszintünket. Igyekezzünk szabadidőnkben minél kevesebbet használni őket!