A harag gyakran olyan dolgokra késztet bennünket, amiket később megbánunk. De mi értelme valami olyasmin rágódni, amin már nem tudunk változtatni? Semmi... Cikkünkben most a lehetséges haragkezelési technikákat vesszük sorra, hogy ne kelljen utólag megbánnunk semmit.
A harag természete
Az egész lassan kezdődik... legbelül valami elkezd rettentően idegesíteni, feszíteni, és alattomosan halad egyre feljebb és feljebb, testünk minden porcikáját átjárva. Aztán eléri a torkot - a végső kijáratot - és miután belül már mindent felégetett, akár egy erdőtűz, hangos ordibálásban kifakad belőlünk. Aztán mikor vége a heves kitörésnek, akkor mutatja meg csak magát, hogy ő bizony a harag volt.
Sajnos mindig csak a drámai következmények után vesszük észre, hogy amit tettünk, azt pusztán haragból tettük. Addigra viszont már mindig késő, és nem tudjuk meg nem történté tenni a dolgokat. A közúti agresszió, a káromkodás, a tárgyak falhoz vagdosása, az asztal csapkodása mind-mind tipikus jelei a harag kitörésének. De vajon milyen technikákkal érhetjük el, hogy a kitörés ne következzen be?
Ragadjuk meg!
Az, hogy időnként haragosak vagyunk teljesen normális. A harag kezelésében az első és legfontosabb, hogy megértsük, felnőttek vagyunk. Ha ez megvan, rájövünk, hogy mikor hagyjuk, hogy a harag destruktív módon törjön elő belőlünk, akkor az nem más, mint gyermeki énünk felszínre kerülése. Következő lépésként fogjunk egy papírt, és írjuk össze, mik azok a dolgok, amik a leggyakrabban felbosszantanak. Bármennyire képtelenségnek tűnnek bizonyos dolgok, ha fel tudnak idegesíteni, akkor kerüljenek fel a listánkra. Így azonosíthatjuk “ellenségeinket”.
Dacoljunk vele!
Sokaknak az okozza a gondot, ha egyszerre több fontos dologra is oda kell figyelniük, és nem képesek megfelelni az elvárásoknak. Pedig ezeket az elvárásokat legtöbbször mi magunk támasztjuk magunkkal szemben! Ilyen esetekben a legjobb, ha szánunk egy pár percet arra, hogy átgondoljuk, milyen sorrendben fogjuk kezelni a sorakozó dolgokat. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a pillanat nyomása alatt összeroskadjunk, és a harag kitörjön belőlünk, inkább dacoljunk vele. Vegyük elejét a dolgoknak, és tervezzük meg, mit hogyan oldunk meg.
Harag és depresszió
Sokszor haragunk hátterében depresszió áll. Nem csoda, hogy kedvünk nem fényes, hiszen számtalan kihívásnak kell manapság megfelelnünk - a munkahelyen, családunkkal, kapcsolatunkban, stb. A megfelelési kényszer pedig görcsösséget vált ki, amitől aztán nem jön össze semmi, és lám, így lesz a frusztrációból depresszió. A legjobb, ha elengedjük magunkat, és hagyjuk egy picit, hogy sodorjanak a dolgok. Ne vegyük szívünkre, ha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szerettük volna, és inkább próbáljunk hibáinkból tanulni. És ne feledjük, ha valami rossz történik velünk, az azt jelenti, hogy cserébe vár ránk valami jó is!
Feleslegesen ne...
Haragunk sokszor apró dolgok miatt robban ki belőlünk - az előttünk bénázó tanuló vezető miatt, mikor munkába sietnénk, vagy például amiatt a tolakodó kölyök miatt, aki a villamoson majdnem fellökött. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, melyek “normális” esetben - ha idegeink nem lennénk túlfeszítve - valószínűleg a pillanatnyi bosszúságon túl semmilyen más érzést nem váltanának ki belőlünk. Törődjünk magunkkal, és adjuk meg a kellő pihenést idegeinknek - relaxáljunk rendszeresen, aludjunk eleget, és ha szükséges, segítsünk magunkon természetes táplálékkiegészítőkkel. Így nem csak agyban, hanem idegileg is fel leszünk készülve.
A harag kezelésének lényege tehát abban rejlik, hogy még idejében elcsípjük az “alattomos támadót”. Még azelőtt észrevesszük, hogy “le akar csapni”, mielőtt dühből valami olyat tennénk, amit később megbánunk. Ez persze rengeteg odafigyelést, türelmet és gyakorlást igényel, de kitartással bármit elérhetünk.
Záró gondolatként: a harag akár jó is lehet, ha a legjobb, és nem a legrosszabb arcunkat hozza ki belőlünk!
Ügyfélszolgálatunk
munkanapokon: 09.00-19.00
szombaton:10.00-15.00
fogadja hívását.