Mit gondol, vajon mi az, ami igazán elégedetté teheti Önt? Az, hogy milliomossá válik, vagy, hogy szupermodell barátnője van? Esetleg az, hogy egy gyönyörű homokos strandon él, egy sikeres vállalat vezetője, Ferrarit vezet, vagy, hogy szép és engedelmes gyermekei vannak? Talán mind az összes együtt?

És ha ezeket mind megszerzi, akkor vajon nem fog többre vágyni? Az lesz majd álmainak vége, és ezek után elégedetten él majd tovább?

Egy történet arról, ki az igazi rászoruló

Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen élte egy híres király, aki egy idő után úgy érezte, hogy már nincsen hasznára a világ összes gazdagsága s kincse sem. Eldöntötte ezért, hogy feladja gazdagságát, méghozzá annak, aki a leginkább rászorulónak bizonyul. Így kihirdette királyságában, és azon kívül is, hogy elindul megkeresni a legmegfelelőbb személyt. A kihirdetés hatására rengeteg szegény és idős ember gyűlt össze királyi palota körül. Mindegyikük azt állította, hogy ő bizony szűkösebben él, mint bármelyik másik. Volt olyan, akinek rongyos volt a ruhája, de volt olyan is, akinek alig volt.

Aztán volt ott olyan is, akinek a törött bordáján kívül semmi mása nem volt. A király azonban egyiküket sem tartotta megfelelőnek gazdagsága elfogadására. Kijelentette, hogy egyikük sem érdemli meg, mert egyikük sem igazán rászoruló. Így elindult, hogy királyságán kívül találja meg a megjutalmazandó embert. Útja során aztán összetalálkozott azzal a királlyal, aki az összes ő országát körülvevő területeket uralta. Bebocsátást kért hozzá, majd mikor megkapta ezt,  kihirdette, hogy megtalálta a leginkább rászoruló személyt, és neki adta minden vagyonát. Hogy miért? Egyszerű. Mert bár a szomszédos király sok-sok országot uralma alá hajtott, mégis többre vágyott.

Vágyak

Isten úgy teremtette az embert hogy ellátta egy sohasem nyugvó szerkezettel, amit elmének nevezünk. Elménk folyamatosan más és más dolgokra vágyik - hol valami egyszerűre, hol igazán összetettre. Legtöbb vágyunk azonban materiális jellegű, ahogy a bevezetésben is említettük. Ezen dolgok elérése csak átmeneti boldogságot eredményez. Az elégedettség csak rövid ideig tart - csak addig, amíg elménk újabb vágyakat nem gyárt.

Alapvetően két típusú vágy létezik. Az egyik típusba tartoznak a kisebb vágyak, mint például egy csokoládétorta elfogyasztása, vagy egy szép új, divatos ruha megvétele. A második típusba a nehezen elérhető, vagy elérhetetlen vágyak tartoznak. Ide esne a Ferrari is, ha egy átlagos fizetésű emberről van szó.

Az teljesen rendben van, ha időnként hallgatunk elménkre, és engedünk vágyainknak, de ezzel sem magunknak, sem pedig másnak nem okozunk kárt. A lényeg, hogy ezt csak időnként tesszük, és nem mindig! Különben rossz szokásunkká válhat, és elveszthetjük uralmunkat elménk felett. Ha kisebb vágyainkat kielégítjük, előfordulhat, hogy elménk többet arra a bizonyos dologra már nem fog vágyni - ami persze jó. Óvatosan kell bánnunk azonban nagyobb vágyainkkal. Muszáj határokat szabni elménknek, hogy ne terelje gondolatainkat folyton szinte elérhetetlen, vagy nehezen elérhető vágyainkra. Meg kell értetnünk magunkkal, hogy vágyaink beteljesítése nem vezet igazi elégedettséghez, boldogsághoz.

Szükség kontra vágy

Nem szabad tehát vágyakoznunk? Dehát már önmagában az álmodozás is boldoggá tehet, nem igaz? Nem. Sőt, épp ellenkezőleg - a folytonos vágyakozás teszi az embereket boldogtalanná. A vágyak egyfajta stresszt okoznak testünkben, ami haraghoz, frusztrációhoz, kiszámíthatatlan viselkedéshez, és olykor bajhoz vezethetnek.

Megoldás a vágyakra

Ha sikerül meggyőznünk magunkat, hogy ne agyaljunk annyit nagyobb vágyainkon, ugyanakkor kisebb vágyainkat lassacskán beteljesítjük, akkor helyesen járunk el. Ez önmagában azonban még nem biztos, hogy elégséges megoldás lesz. Igyekeznünk kell életünket egyszerűbbé tennünk, kevesebb TV-t néznünk (melyben a reklámok kifejezetten az emberi elme vágyakozását serkentik), többet meditálnunk. Ez az életművészet tanulható. A figyelem, az emlékezés és a lét határozzák meg ennek a tanulási folyamatnak a lépcsőfokait, mely képessé tesz minket arra, hogy túllépjünk elménk korlátain, és belépjünk a tudatunk határtalanságába. A híres terapeuta, Kurt Tepperwein egy könyvében  azt tanítja, hogyan értelmezhetjük a tudatot egyfajta útként, melyen mindig járnunk kell.

• Kurt Tepperwein: A teremtő képzelet csodái

Összefoglalva tehát életmódot, gondolkodásmódot kell váltanunk, ha szeretnénk vágyaink rabságából szabadulni. És ha ez sikerült, akkor az élet apróságaitól is igazán boldogak lehetünk. Mert az igazi boldogság és elégedettség lelkünkben lakozik!