A kocogás az egyik legnépszerűbb edzésforma. Egészséges, edzi a keringési rendszert, fogyaszt, megakadályozza a túlsúly kialakulását, és nem utolsósorban szórakoztató is. Az egyik legjobb és legegészségesebb sport. Erősíti az izmokat és a kardiovaszkuláris rendszert, javítja edzettségünket, és sok-sok kalóriát éget el. A legjobb módja a stresszoldásnak és kitartásunk fokozásának. És még csak nem is kell hozzá semmilyen extra felszerelés s, pusztán egy tornacipő. Ha kocogni szeretnénk, nincs más dolgunk, mint hogy felöltözzünk (az időjárásnak megfelelően, lehetőleg rétegesen, hogy vetkőzni is tudjunk, ha úgy alakul!), felhúzzuk a tornacipőnket, és irány a szabad. Van azonban néhány olyan tipp és trükk, melyet mindeképp érdemes megszívlelni, mielőtt nekiindulunk:

• Kocogjunk friss levegőn! Ha ködös az idő, vagy városban lakunk, inkább kocogjunk otthon, vagy egy edzőteremben. Nincs is annál károsabb, mint szennyezett levegőt szívni kocogás közben a tüdőnkbe!
• Ha lehet, ne aszfalton vagy betonon fussunk, hanem valamilyen természetesen puhább felületen (pl. fű, erdei ösvény), vagy futó útvonalon (gumírozott pálya).
• Ne kocogjunk egyenetlen talajon, mert úgy könnyen megsérülhetünk.
• Kocogás után feltétlenül nyújtsuk le testünk minden főbb izomzatát. Ez különösen megszívlelendő télen, mikor a levegő hűvösebb, és ezért izmaink, ízületeink is merevebbek.
• Mindig melegítsünk be! Ez legalább annyira fontos - ha nem fontosabb - mint a nyújtás. Végezzünk néhány fekvőtámaszt vagy felülést bemelegítésképpen, így elkerülhetjük testünk hirtelen túlterhelését.
• Kocogás közben igyekezzünk mindig az orrunkon keresztül lélegezni! Az orrunk a benne található csillók és nyálkahártya segítségével ugyanis fenntartja az oxigén és a szén-dioxid közötti egyensúlyt. A csillók és a nyálkahártya megvédenek attól is, hogy orrunkba olyan részecskék jussanak, melyek nem odavalók. Ráadásul, ha az orrunkon keresztül lélegzünk, torkunk sem fog meghűlni, még télvíz idején sem.
• Szerezzünk be megfelelő ruházatot és cipőt. A legjobb, ha kifejezetten futócipőt választunk, de igazából bármilyen más tornacipő megteszi, ha kellőképpen elnyeli a rázkódást. Ami pedig a ruházatot illeti, igyekezzünk olyan anyagból készültet vásárolni, mely nem szívja be az izzadságot.
• A dohányzás csökkenti a kitartást, így ha szeretnénk rendszeresen és hatékonyan kocogni, szokjunk le! Egy kis segítség ehhez:

Kapcsolódó termékek:

• Könyv: Soha többé dohányzás!
• Hangos könyv: Leszoknék a dohánzásról, de nem tudok
• Zero Nicotine antinikotin tapasz

Ne feledjük, ha túlsúlyosak vagyunk, először mindenképp kérjük ki orvosunk tanácsát, nehogy a kocogás elkezdésével nagyobb károkat tegyünk testünkben (pl. sérülés).
Ha szeretnénk a kocogást még élvezetesebbé tenni, vigyünk magunkkal valami hallgatnivalót. A zenehallgatás ösztönzőleg hat!
Ha futás után fájdalmat, vagy húzódást érzünk, ne menjünk legközelebb edzeni anélkül, hogy ne mutattuk volna meg sérülésünket egy szakembernek.

Mivel tehetjük igazán hatékonnyá a kocogást?

Bemelegítés: mielőtt kocogni kezdenénk, melegítsük be testünket legalább 10 percen át. A kocogást pedig ezután kezdjük könnyedén.

A futás módja: először gyalogoljunk tempósan, majd ezután kezdjünk kocogni, és a sebességünket fokozatosan emeljük. Ha még sosem végeztünk futóedzést, vagy egy jó ideje nem kocogtunk már, érdemes 2 percenként felváltva kocogni és gyalogolni. A legjobb, ha edzésünk eleinte 10-20 perces, majd ahogy javul edzettségünk, úgy minden második alkalommal megemeljük 2 perccel az edzés időtartamát.

Nyújtás: a kocogás után végzett nyújtás és relaxáció épp olyan elengedhetetlen, mint a bemelegítés.

Sebesség: nagyon fontos a megfelelő sebesség az optimális hatékonysághoz. Mert ha túl gyors tempóban futunk, akkor kifulladunk, és nem tudjuk teljesíteni a kiszabott edzésidőt, míg ha túl lassan futunk, akkor nem eddzük meg testünket kellőképpen.

Edzésidő és gyakoriság: alkalmanként 30-45 percen át, heti 3-4 alkalommal.

A megfelelő kocogási/futási technikáról:

• Hátunk mindig legyen egyenes. (Fejünk és gerincünk egyenes vonalat formázzon.)
• Hogy megtarthassuk a helyes tartást, feszítsük meg hasizmainkat futás közben.
• Vállunkat lazítsuk el kocogás közben.
• Futás közben mindig használjuk egész talpunkat: érkezzünk a sarkunkra, és gördüljünk talpunkon a lábujjaink irányába. (A lábujjhegyen, vagy teli talpon való futás különösen rombolóan hat az ízületekre!)
• Használjuk karjainkat is kocogás közben. Lóbáljuk őket energikusan előre és hátra, ezzel is ütemet és lendületet adva kocogásunknak.
• Ügyeljünk az egyenletes és lassú légzésre.
• Ujjainkat és kézfejünket engedjük el. Ne fussunk ökölbe szorított kézzel mert így meghúzhatjuk a karunkat.
• Lábfejünk mindig legyen párhuzamos az utunkkal. (Vagyis ne fussunk kifelé, vagy befelé fordított lábfejekkel!)

A fent leírt tippek és tanácsok segítenek bárkinek szórakoztatóvá és hatékonnyá tenni futó-, vagy kocogóedzéseit - legyen szó kezdőről, újrakezdőről, vagy haladóról.

Kellemes mozgást!