Azt általában mindenki tudja, honnan ered a tea, azt viszont senki tudja biztosan, hogy mióta létezik a ma is gyakori teázás szokása. Cikkünkben most ezt a kérdést járjuk körül. Sok mendemonda kering a tea eredetéről, melyek sokszor meseszerűek (kiváltképp a nyugati világ számára), de szerencsére vannak hiteles feljegyzések is, melyek a teázás valói eredetéről árulkodnak. Lássunk elsőként egy szép mesét arról, hogyan alakult ki a teázás szokása.

Egy bájos mese

Kína egyik császára - aki körülbelül 5000 évvel ezelőtt élt - kiváló uralkodó volt, és mindig törekedett arra, hogy megfelelő példát mutasson alattvalóinak. Az egyik ilyen példamutató szokása az volt, hogy ivás előtt mindig felforralta a vizet. Egy nap, miközben ivóvizét forralta, belehullott a vízbe a tűzre rakott egyik ág levele. A császár meglepetésére a víz illatossá, aromássá vált tőle, így gusztust kapva rá meg is itta. Később kiderült, hogy az ágról belehulló levelek tealevelek voltak.

A teázás valódi története

A mesét félretéve, egy dolog bizonyos: a teázás már a VI. században divatos szokás volt Kínában. Az első ismert könyv a teáról kr. u. 780-ban született, a kínai Lu Yu tollából. A tea eme klasszikus könyvében olvashatunk az eredetéről, termesztéséről, valamint felhasználásáról. Századokon át ez a könyv szolgált a kínai tea tanulmányozásának alapjául.
Kr.u. 793-ban a teázás olyan népszerűvé vált, hogy Kínában adót vetettek ki rá. A teázás igen gyorsan terjedt Kína szomszédos országába, Japánba is. Itt kr.u. 729-ből ered az első hiteles lejegyzés, mely a teázás szokását bizonyítja: ekkor ugyanis az uralkodó Shomu császár 100 buddhista szerzetes invitált palotájába, ahol együtt hódoltak eme új szokásnak.
Innentől fogva a teázás köré egész rituálé fejlődött ki, melyet “cha-no-yu”-nak hívnak. Ez a rituálé nem más, mint egy hosszú, bonyolult ceremónia, melyben meghatározott a vendéglátó, a vendégek szerepe, a teakészítés folyamata, és természetesen az ehhez használatos edények is. Manapság persze a nyugati szokásokhoz hasonlóan, sokkal egyszerűbben zajlik a teázás, de a rituálét, az érdekes ceremóniát mind a mai napig tanítják.

Hogyan került Európába, a Balkánra, és Amerikába?

Mire az első európai hódítók visszatértek a távol-keletről, a teázás már bevett mindennapi szokás volt mind Kínában, mind pedig Japánban. Európában azonban nem honosodott meg ez a szokás egészen a XVI. századig, mikor az Angolok először hallottak róla.
Nem sokkal ezután, pontosan 1610-ben, az első teaszállítmány elérte Hollandia partjait, és megérkezett a első teaimport Angliába.
A teát először kávéházakban kínálták, melyek sorra nyíltak szinte minden utcasarkon Angliában, és szinte azonnal igen népszerűvé vált. Elsősorban azonban nem italként, hanem gyógyító hatása miatt kezdték az angolok fogyasztani, és így történt, hogy 1750-re már kedveltebb itallá vált, mint a kávé.
Az, hogy a teázás ennyire közkedveltté vált Angliában és Hollandiában természetesen annak is köszönhető, hogy ugye Angliának egyedi uralma volt a tengerek felett, így olcsón tudta szállítani a teát is, és persze akkoriban Hollandia is nagy tengeri hatalomnak számított.
A teázás nem csak Nyugat-Európában, hanem Oroszországban is igen elterjedt, mivel az oroszoknak is direkt kapcsolatuk volt a tea őshazájával, azaz Kínával.
A teázást az angolok és a hollandok vitték Amerikába, ahol szinte az első pillanattól kezdve akkora népszerűségre tett szert a szokás, mint Angliában. Mivel azonban ennyire népszerűvé vált, a Brit Parlament adót vetett ki az amerikai kolóniák áruira, így többek között a teára is. Az amerikaiak megtagadták ennek fizetését, és megtámadtak három teaszállító hajót, mely jelentős eseményt ma a bostoni teadélután néven emlegetünk. Na de kanyarodjunk vissza a tea történetéhez.

A teafajták története

1923-ban Assamban (India) felfedeztek egy vad teafajtát, melyet olyan nagy sikerrel tudtak termeszteni, hogy már 1839-ben tudtak belőle szállítani Londonba.
Eközben Ceylon, ami szinte teljes egészében virágzó kávétermesztésére támaszkodott, áldozatául esett a teaázás népszerűségének, és 10 év siker után végleg kitörlődött a kávéiparból. A termesztők így más lehetőség után néztek, és így került a képbe a tea. Már néhány év után az indiai teatermesztők komoly riválisává tudtak válni.
A század végére a Ceylonból és az Assamból érkező teaexport nagyban felülmúlta a kínai export mennyiségét. Ma Indis és Sri Lanka (Ceylon) évente többmilliónyi teát exportálnak.

A tea, mely annyira megváltoztatta az egész emberiség ivási szokásait, egy örökzöld növény, melynek latin neve Camellia Sinensis. Három fajta teát készítenek a teatermesztők: fekete teát, zöld teát, és az Oolong teát. Mindhárom ugyanabból a tea növényből készül, csak az eljárás különbözik.

Fogyasszuk bátran a teát, akár a kávé helyettesítőjeként, akár kiegészítőjeként, mert igen egészéges. A három teafajta közül a zöld teának van a legtöbb jótékony hatása, ugyanis ebben a teafajtában igen sok az antioxidáns, így kiváló immunrendszer erősítő ital. Az Oolong tea, mely erjedt tealevelekből készül, pedig kiváló zsírégetőnek bizonyult. A fekete teát leginkább aromája, és erős élénkítő hatása miatt kedvelik az emberek.

Kapcsolódó termékek:

• Teekanne feketeribizli tea citrommal
• Sonnentor bio earl grey fekete tea
• Oolong anti adiposis tea, filteres
• Ginseng slim zöld tea, filteres
• Stassen zöld tea, szálas