Sokan vannak úgy, hogy bár kiválasztották a számukra megfelelő herceget, mégsem tudják megszerezni, meghódítani maguknak. Valahogy mindig a cél előtt romlanak el a dolgok, és az utolsó pillanatban veszti el a másik az érdeklődését. Lehet egyáltalán ez ellen tenni valamit? Valóban léteznének olyan módszerek, melyekkel ezt elkerülhetjük? A válasz igen, ráadásul a megvalósítás nem is olyan nehéz, mint amilyennek sokszor gondoljuk. Gyerünk, nézzük hát, melyek a legtutibb technikák.

Legyünk sokat kiszemeltünk körül... de ne érjünk rá mindig!

Minél többször nyílik alkalmunk választottunkkal beszélgetni, vagy bármilyen interakcióba lépni, annál valószínűbb, hogy meg fogunk neki tetszeni, meg fog minket kedvelni. Számtalan tanulmány kimutatta, hogy minél többször találkozunk egy adott dologgal, annál jobban fogjuk azt kedvelni. Érdekes, nem igaz?

Tehát ne akarjunk már az első pillanatban elérhetetlennek, tartózkodónak mutatkozni, mert azzal csak elriasztjuk “áldozatunkat”. Nyugodtan legyünk nyitottak és kedvesek, és amikor már azt hisszük, hogy megnyertük magunknak, akkor változtassunk egy picit vislekedésünkön. Mert érdemes ez esetben arra alapozni, hogy az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg!

Ne te akarj a kedvében járni... hagyd, hogy ő járjon a kedvedben!
Ha valakivel jót teszel, attól két szinten is jól érzed magad. Egyrészt elégedett leszel magaddal, másrészt pedig melegséget érzel aziránt a személy iránt, akivel a jó dolgot tetted. Hogy igazoljuk jó cselekedetünket, túlidealizáljuk az elkényeztetett személyt, és hajlamosak vagyunk rá, hogy bebeszéljük magunknak, mennyire megérdemelte. Ennek eredménye pedig az lesz, hogy az adott személyt még inkább megkedveljük. Ha viszont valaki a mi kedvünkben jár, az jó érzés ugyan, de sokszor nem csak pozitív érzések kerülnek a képbe. Mert előfordulhat, hogy túlságosan eláraszt bennünket, és nem jó, hanem fojtogató érzés a kedvessége. A helyzet még bonyolultabb, mikor valaki olyantól érkeznek a kedvességek, aki ugyan tetszik nekünk, de még nem vagyunk benne biztosak, hogy mit szeretnénk tőle. Nos, érthető a “játék” lényege?

Nézzünk mélyen és sokáig a szemébe!
Sok pszichológus próbálta már tudományosan mérhetővé tenni a szerelmet. Egyik ilyen szakember Zick Rubin, aki megfigyelte, hogy a szerelmes párok beszélgetésük idejének 75%-ában egymás szemébe néznek. Egy átlagos párbeszédben az emberek pusztán a beszélgetéssel töltött idő 30-60%-a alatt néznek egymás szemébe. És itt jön a trükk... Ha valaki tetszik nekünk, és azt szeretnénk, hogy benne is hasonló érzések ébredjenek, nézzünk mélyen és sokáig a szemébe, mikor beszélgetésbe elegyedünk vele. Ezzel egy olyan kémiai folyamatot idézhetünk elő, ami akkor játszódik le, mikor valaki először szerelmes lesz. Ha valaki a beszélgetéssel töltött idő fent említett bűvös 75%-ában mélyen a másik szemébe néz, az agy tudat alatt visszaemlékszik, hogy utoljára, mikor történt vele ilyen, és válaszként elkezd egy feniltilalmin nevű anyagot termelni. Ez egy amfetaminhoz hasonló anyag, és akkor termelődik, ha szerelmesek leszünk valakibe. Tehát leegyszerűsítve: azzal, ha beszélgetés közben mélyen és hosszasan a választottunk szemébe nézünk, jó eséllyel “kiválthatjuk” benne a szerelmet.

Ne tekintsünk el!
Zick Rubin kutatásának egyéb fontos következtetései is voltak. Észrevette, hogy a szerelmespárok lassabban veszik le egymásról a tekintetüket, ha egy harmadik fél is bekerül a beszélgetésükbe. Próbáljuk ki hát ezt a technikát is, fordítsunk saját javunkra a történéseket. Ha valaki közbelép, ne tekintsünk el azonnal, hanem csak fáziskéséssel, 3-4 másodperc elteltével, és akkor is megfontoltan, lassan. Meglátjuk, kiszemeltünk tudat alatt hamar rájön, hogy többet érez irántunk, mint puszta barátság. Ne legyünk félénkek, vagy szégyenlősek, merjünk nyíltan a másik szemébe nézni, és a hatás nem marad el!

Fejezzük ki érdeklődésünket vissza-visszapillantással!
Hihetetlen, hogy a tekintetnek, pillantásnak mekkora szerepe van abban, hogy két ember között mélyebb érzések alakuljanak ki. Ha mikor egy harmadik fél lép a választottunkkal folytatott beszélgetésbe mi időnként vissza-visszapillantunk, azzal azt az üzenetet közvetítjük a másiknak, hogy bár a harmadik fél mond valamit, minket mégis jobban érdekel az ő véleménye, reakciója. Ez sem az érdeklődés egy direkt kifejezési formája, de hatását tekintve talán még eredményesebb, mint bármelyik közvetlen technika.

Most, hogy birtokában vagyunk e titkos fegyvereknek, semmi sem tarthat vissza álmaink férfijának meghódításától. Flörtre fel!