Kérdésünkre legtöbbünk nyilván azt válaszolná: nem. Mert ugye társadalmunk férfi tagjait mind-mind úgy nevelték, hogy érzéseiket lehetőleg ne mutassák ki - különösen, ha fájdalomról, megbántottságról, vagy megalázottságról van szó -, és még ha kénytelenek is kimutatni, akkor se árulják el, ez milyen folyamatokat indított el bennük.

Egy meglepő eredményű felmérés...

Egy nemrégiben készített felmérés szerint azonban a cikkünk címében szereplő kérdésre a válasz: igen! A tanulmányt az amerikai Wake Forest University szociológus professzora, Robin Simon készítette több, mint 1000, 18-23 éves, nem házas férfi megkérdezésével. Az eredmény pedig azt mutatta, hogy a románcok mélyebb nyomot hagynak a férfiakban, mint a nőkben.

Miért érzékenyebbek a férfiak?

A felmérés fényt derít arra az összefüggésre is, mely a romantikus kapcsolatok és a férfiak érzelmi jóléte között áll fenn a felnőttkor küszöbén. Simon szerint igen meglepő, hogy a fiatal férfiak hevesebben reagálnak működő kapcsolataik minőségére, mint a nők. A férfiak ugyan nehezebben fejezik ki érzéseiket (különösen ha azok negatívak), a viharos kapcsolatok mégis erősebb befolyással vannak rájuk, és erősebb közvetlen hatással vannak mentális egészségükre, mint a nők elmeállapotára. A kutatás azt is bebizonyította, hogy bár a férfiak látszatra nem érzékenyek a szerelmi kapcsolaton belüli érzelmi ingadozásokra, érzelmileg mégis több előnyt élveznek, mint a nők - ha kapcsolatuk boldog.

Simon szerint ennek sokféle dolog állhat a hátterében, a jelenséget több lehetséges módon is magyarázhatjuk. Az egyik legérdekesebb lehetséges ok az lehet, hogy míg a férfiak általában olyanokkal lépnek kapcsolatba, akikhez igazán közel merik engedni magukat, akikkel intim viszonyt mernek kialakítani, addig a nők nem kizárólag párjukkal, hanem barátaikkal és családtagjaikkal is képesek mélyebb kapcsolatot létesíteni. És itt jön megint képbe a társadalmi elvárás, miszerint a férfiaknak nem szabad kimutatniuk érzéseiket, és ezért érzik úgy, hogy ezt a “luxust” pusztán egyetlen területen engedhetik meg maguknak, mégpedig szerelmi kapcsolataikban.

A romantikus feszültség is másképp hat a férfiakra, mint a nőkre. A nők érzelmi jólétét már önmagában az is nagyban meghatározza, hogy egyáltalán kapcsolatban vannak-e. Ennek eredményeképpen a nők hajlamosabbak rá, hogy depresszióba essenek, mikor egy kapcsolat véget ér, vagy éppen boldogabbak legyenek szimplán azáltal, hogy tartoznak valakihez, partnerkapcsolatban vannak. A férfiak nem depresszióval, hanem sokkal inkább meneküléssel, meghátrálással reagálnak a kapcsolati feszültségekre. (A kutatás érdekes “mellékeredménye”, hogy a depresszió náluk leginkább az anyago gondokkal kapcsolatosan jeletkezik.) Miután a kudarcérzés az, ami meghátráltatja a férfiakat az ilyen “rázósabb” helyzetekben (mert hiszen melyik férfi szeret kudarcot vallani, vagy “veszteni”?), ezért aztán ez későbbi döntéseikre is nagyobb hatással van, mint a nőkére. Ebből egyenesen következik az a jelenség, amit nyilván sokunk megtapasztalt már, hogy ha egy férfi szíve egyszer összetört, akkor bizony sokkal nehezebben, sokkal inkább kétkedve és zárkózottabban áll következő kapcsolatához, mint ahogy azt a nők tennék.

Kapcsolódó irodalom:

• Könyv: Hogyan válik a szenvedés ismét szeretetté?
• Könyv: A párkapcsolatok hétköznapi őrülete