Németország egyik leghíresebb regressziós terapeutája, Trutz Hardo nemrégiben kiadott egy könyvet (Wiedergeburt - Die Beweise címmel), melyben a reinkarnáció hatásait vizsgálta. Cikkünkben most a legfontosabb aspektusokat mutatjuk be, melyeket könyvében egyes szám első személyben ír le.

Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy szinte biztosan éltem már korábban és ezért valószínűleg reinkarnálódni fogok ismét egy köztes élet után a kevésbé tömör valóságban.

Ha egy hozzám közel álló hal meg, akkor természetes, hogy szomorú vagyok. Szomorúságomat azonban nagyban csökkenthetem, ha arra gondolok, hogy az illető tovább él majd a létezés egy másik síkján. Tudom, hogy gyakran velem lesz majd, még akkor is, mikor nem látom. És azt is tudom, hogy számára eljött az idő, azért ment el, és, hogy halálom után, vagy következő életemben ismét látni fogom. A soha többé viszontlátásra nem létezik...

Toleráns vagyok mindenkivel szemben egészen addig, míg nem korlátozzák sem az én, sem mások szabadságát.

Minden vallást elfogadok, ahogy más emberek véleményét is egészen addig, míg ők is megadják másoknak a szabad kifejezés lehetőségét. Egyik életünkről a másikra fejlődésünk közben mi emberek képesek vagyunk tudatosságunk kiszélesítésére.

Nem reagálok arrogánsan más emberek meggyőződéseire. Lehet, hogy egy korábbi életemben másképp viselkedtem, és ezért sosem erőltetem rá másokra a személyes meggyőződéseimet. Minden ember eléri egyszer azt a tudatossági szintet, hogy pontosan tudja, mi a jó neki. Mindemellett világos számomra, hogy nagy valószínűséggel még én is változni fogok elkövetkezendő életeimben, vagyis az én látásmódon is szélesedni fog.

Sosem diszkriminálok senkit semmilyen okból kifolyólag. Tudom, hogy teljesen hiábavaló és igazságtalan az ellenkező neműeket diszkriminálnom, hiszen valószínűleg én is tartoztam már közéjük előző életeimben. Nem ítélek el másokat azért, mert más a bőrszínük, nemzetiségük, vagy a fajuk, hiszen én magam is lehettem egy közülük előző, vagy éppen elkövetkezendő életeim során. Ha mégis diszkriminálok valakit hovatartozása miatt, akkor bizony muszáj lesz megtapasztalnom, milyen az ő helyzetében, hogy megfelelően kitágíthassam értelmemet és szerethessem őt is.

Sosem nézek le valakit azért, mert szegény, fogyatékos, nem vonzó vagy akármilyen más módon különböző, mivel minden ember magának választja meg körülményeit, kinézetét, és természetét, hogy aztán tanulhasson belőle.

Sosem irigylek másokat, azért mert gazdagabbak, hatalmasabbak, tiszteltebbek, okosabbak, egészségesebbek, vagy fizikailag szebbek, hiszen ők maguk hozták létre a helyzetüket tanulásuk érdekében. Szabad akaratuk szerint használhatják ezt, hogy spirituálisan fejlődhessenek. És elképzelhető, hogy előző, vagy elkövetkezendő életeimben én is hasonló helyzetet választok magamnak spirituális evolúcióm érdekében.

Ha gyermekem születik, megadok neki minden esélyt arra, hogy tehetségét kibontakoztassa, feltéve, hogy az nem lesz romboló hatással másra. Nem fogom ráerőltetni saját akaratomat, és nem akarom megtörni az ő próbálkozásait, mivel tudom, hogy gyermekem múltbéli életei kulcsszerepet töltöttek be jelenbeli életének formálásában. Gyermekem majd a saját tanulási programját akarja végigcsinálni, ami nem feltétlenül egyezik az enyémmel. Ezért fogom maximálisan tiszteletben tartani individualitását. Ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy a múltban ő is volt felnőtt, akár az egyik elhunyt rokonom, barátom is lehetett. Figyelni fogom, ha előző életeiről beszél, és nem ítélem el amiatt, hogy hisz a reinkarnécióban. Mert sosem lehetek benne biztos, hogy nem ő volt-e egyik korábbi partnerem, édesanyám, testvérem, vagy egyéb rokonom... Sőt, az is lehet, hogy majd én születek újjá saját gyermekemként egyik elkövetkezendő életemben.

Tudom, hogy páromat nem véletlenül választottam. Már ismertem őt egy korábbi életemből, és még akkori életünkben elhatároztuk, hogy halálunk után visszatérünk egymáshoz, hogy folytathassuk tanulásunkat. Minden kapcsolat egy tanulási helyzet az élet iskolájában. És minden ilyen helyzetből ezért szeretném kihozni a maximumot.

El tudom fogadni a szüleimet olyannak, amilyenek, hiszen én választottam őket még születésem előtt. Ők biztosítják nekem azokat a körülményeket, melyekre életcéljaim beteljesítéséhez szükségem van.

Az utamba kerülő embereket, eseményeket, vagy tragikus történéseket fontos iránymutatókként veszem, melyek megmutatják nekem, mi a fontos számomra. Nem hagyom, hogy eluralkodjon bennem az irigység mások felé, mert hiszen nekik is valószínűleg meg kell birkózniuk a saját nehéz feladataikkal és helyzeteikkel. Ezért tudok nyugodtan szembenézni saját élethelyzetemmel, és úgy tekinteni rá, mint tanulási lehetőségre. Nem panaszkodom, hanem inkább megkérdezem magam, mit tanulhatnék abból az adott helyzetből.

A Föld az élet iskolája. Minden egyes újjászületéssel megértőbbek, toleránsabbak, és szeretőbbek leszünk. És ha sok-sok újjászületés után  lehető legszeretőbbekké váltunk, akkor szabadon elhagyhatjuk földi iskolánkat, mivel átmentünk a vizsgáinkon. Akkor továbbléphetünk a magasabb univerzumok felé, ahol a nagyobb bölcsességet és a mélyebb szeretetet tanítják.

Tudom, hogy mikor megsértem a szeretetet, akkor egy nap majd visszakapom ezt, és velem nem bánnak majd szeretetteljesen. Csak ezen keresztül vagyok képes megtanulni szeretetteljesen gondolkozni, beszélni, és cselekedni. Minden, amit azért teszek, hogy megbántsak másokat, egyszer visszaüt. A karma törvényei irányítják ezt a tanulási folyamatot, és nem létezik igazságtalanság. Ezért sem hibáztatok másokat vagy helyzeteket. Ehelyett inkább megkérdezem magamtól, hogyan tanulhatnék a helyzetből, hogyan egyenlíthetném ki előző életeim dolgait. Semmi sem történik véletlenül.

Tudom, hogy az életben mindennek megvan a célja. Semmi sem történik értelem nélkül. Minden, ami utamba kerül, valamilyen értelmet hordoz magában számomra. Ezért igyekszem megtalálni minden mögött a rejtett célt.

Tudom, hogy kizárólag rajtam múlik, milyen gyorsan fejlődöm spirituálisan. Én felelek mindazért, ami velem történik, mivel minden a múltbeli életeimből származó gondolataimból, szavaimból és cselekedeteimből ered. Ahhoz, hogy ismét örömben és szeretetben születhessek le a Földre, örömöt és szeretetet kell adnom másoknak jelen életemben. Én vagyok egyedül a saját sorsom kovácsa, és senkit nem vonhatok felelősségre azért, ami velem történt, történik, vagy történni fog.

Az életet ajándéknak tekintem, melyben minden földi életem egy esély arra, hogy szeretetteljesebb és megértőbb lehessek. Örömet okoz, ha segíthetek másoknak a fejlődésükben, ahogy az is, ha ők segítenek nekem az utamon. Hálás vagyok minden újabb napért, melyet tanulással és a szeretet felfedezésével tölthetek. Hálás vagyok azért is, hogy esélyt kaptam tudatosságom egyre inkább az élet törvényei és Isten szeretete felé való fordítására.

A reinkarnáció elfogadása és tudatosítása megnyit... toleránsabbá, törődőbbé és bölcsebbé tesz.